Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2011. január 24., hétfő

Töltött húsok hidegtálra: egyszerű töltött dagadó és házi csípős kolbásszal sült karaj







Ezek a hideg sültek még szilveszterkor készültek, de oly sokféle ételt készítettem, hogy nem győzöm pótolni az ételek leírásait. Semmi különös nincsen bennük, pusztán annyi, hogy jó alapanyagot használtam és megfelelően készítettem el.
Nem sokkal a szilveszteri dagadó előtt készítettem egy attraktívabb verziót, azt hiszem máskor is szívesen nyúlok majd a saját elképzeléseim szerinti újításokhoz. Jelen dagadóm is nagyon ízletesre sikerült, de kicsit bánom, hogy a hagyományokhoz a kelleténél jobban visszanyúlva megelégedtem a tojás, petrezselyem és sült hagyma íz kombinációnál.
Friss morzsával, sült hagymával, nyers és reszelt főtt tojással készítettem a tölteléket, kevés szerecsendióval és friss borssal fűszereztem. A töltelék szépen kitöltötte a dagadót, szépen tudtam a kész sültet szeletelni, a hús ízletes volt, szaftos és kellőképpen megpirult. Mégis hiányoltam azt a kis pluszt a töltelék ízesítéséből, ami miatt a múltkori verzióm kimagasló íz hatása miatt alig vártam, hogy újra egy felszúrt dagadó darabot tarthassak a kezemben. A kolbásszal töltött karajnál a hús és a kolbász minősége egyaránt meghatározza a végső eredményt. A száraz, főzőkolbásszal töltött, túl vékonyra szeletelt hideg karaj bennem a sokadrangú svédasztalok és negyedkategóriás salátabárok életérzését kelti. Így én mindenképpen arra törekszem, hogy az én karajom életteli, szaftos, izgalmas ízű legyen, melyhez a mikepércsi házi kolbász nagy segítségemre volt.
Úgy döntöttem, hogy a sülteket együtt készítem el. Sóztam, borsoztam a húsok felületét, a karajt alaposan megszórtam frissen őrölt köménnyel. Ahogyan szoktam 220 fokon előpirítottam a húsokat, ami megszínezi őket, összekapja a felületüket, hogy minél több szaft, élet, zamat maradjon a hús belsejében sütés közben. Egy kis borjú alaplevet öntöttem alá, egy-két fej cikkekre vágott vöröshagymát, néhány gerezd fokhagymát adtam mellé, valamint én fehér bor helyett szívesebben használok egy-két cikk citromot.
A tepsit tetejével lefedve bő egy órán át sütöttem 180 fokon, majd újra 200 fokon addig sütöttem, pirítottam, míg a sültek minden oldala megfelelően szépséges élénk aranybarna színt nem kapott.
















A majonézes salátákat már bemutattam, melyekkel másnap felszolgáltam a hideg sülteket. A maradékból még egy-két napig jól megoldottam a vacsora, és uzsonna kérdést, ezért a hideg sültek hálás, időtakarékos ételnek számítanak nálam.

Végszóként ugyanakkor meg szeretném említeni, hogy a zöldfűszeres-mandulás dagadóm, melyet melegen szolgáltam fel legutóbb, nálam mindent vitt a töltött dagadó kategóriában. Kipróbálásra érdemes tartom, oly annyira, hogy hamarosan újra elkészítem.

1 megjegyzés:

  1. Jajj, de nagyon jól néznek ki!!! Látogass meg légy szíves, van nálam neked valami:)

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails